Az vállalkozások gazdaságra gyakorolt hatásait kutató és vállalkozásokat támogató kansasi Kauffman Foundation tavaszi tanulmánya meglehetősen érdekes képet fest a Wall Street pénzügyi játékosainak és az új vállalkozások viszonyáról.
A 60-as években Ewing Marion Kauffman gyógyszeripari mágnás által létrehozott alapítvány egyik alapvető vélekedése, hogy az új vállalkozások tekinthetőek a gazdaság motorjának, új munkahelyek teremtéséhez döntő mértékben ők járulnak hozzá - például a 2010-ben létrejött 3 millió új amerikai munkahely szinte mindegyikét öt évnél fialtabb vállalkozások generálták.
A pénzügyi válság során a wall street-i cégeknek dobott állami mentőövek egyik legfőbb indoklása az volt, hogy ők a gazdaság fogaskerekeinek olajozói, ők biztosítják az új vállalkozások építéshez szükséges tőke rendelkezésre állását, nélkülük nincs kilábalás. A Kauffman Foundation tanulmánya viszont pontosan ennek az ellenkezőjét állítja. Kimutatták, hogy a pénzügyi szolgáltatók fellendülése pont ellentétes az új vállalkozások megjelenési ütemével. Amikor szárnyal a Wall Street, akkor alakulnak az új vállalkozások a legkisebb számban.
Az elsődleges okként pedig az agyelszívást említik meg. A golfozni és kapcsolatokat építeni kiválóan tudó befektetési bankárokat ugyanis rendkívüli szellemi kapacitás kell, hogy a háttérből támogassa. A 2000-es évek elejétől megjelenő, elképesztő bonyolultságú derivatív pénzügyi konstrukciók kidolgozása egyrészt szellemi kihívást, másrészt pedig rengeteg pénzt és csillogást kínál pont azoknak a fiataloknak, akik tehetségük lévén képesek lennének innovatív új vállalkozásokat létrehozni és ezáltal a gazdasági fellendülés motorjává válni. Például a Wall Streeten kikötő MIT mérnök hallgatók aránya 2003. és 2006. közt 18%-ról 25%-ra nőtt.
Nem csoda, hogy a Nobel-díjas közgazdász, Edmund Phelps is a pénzügyi szektor 80-as évek óta tartó brutális térnyerését látja az amerikai gazdaság termelékenységének tartós csökkenésének egyik fő okozójának.
Hogy miért is érdekes egy amerikai gazdasági kérdés itt egy magyar politikai fórumon? Azért, mert kiválóan illusztrálja, hogy a sikeresség nem annyira a forrásbőségen múlik – mint azt sokan gondolnák – hanem sokkal inkább a tehetségek rendelkezésre állásán.
Magyarországon a rendszerváltás utáni politikai elit teljes csődje adhat éppen lehetőséget a múlt rendszerben szocializálódott gondolkodásmóddal való teljes és végérvényes leszámolásra és így a rendszerváltás véghezvitelére. Ez a politikai csődhelyzet lehet pont az, ami sok olyan, a privát szférában edződött, világlátott, nyitott gondolkodású fiatalt fordíthat a politika és közszféra felé, akiket eddig teljes mértékben taszított a professzionalistással hadi lábon álló, korrupcióval átszőtt magyar közélet. Az elégedetlenség, és a kényszer abból fakadó érzete, hogy egyszerűen nem létezik alternatíva lehet az a motiváló tényező sokaknál, ami egy magasabb szintre emelheti a közügyekkel való foglalkozás igényét a négy évente történő ikszelésnél.
Mivel nincs még egy készen álló, alternatív, kormányképes erő, ahogy az a március 15-i Milla tüntetés végén, a 12 pontban is elhangzott, szerveződések most vannak épülőben, tehát a "HR" kérdés rendkívül fontos lesz.
Az a formáció lehet a kormányra kerülés és a majdan ott végzendő munka szempontjából is sikeres, amelynek sikerül egy olyan professzionálisan menedzselt, közjót szolgáló, nyitott„klubot” létrehozni és üzeneteit hatásosan kommunikálni a célcsoportja felé, amelyhez vonzónak érzik tartozni azok a tehetséges, értelmes fiatalok, akik képesek szolgáltatni azt a látásmódot és intellektuális lóerőt, ami kirángathatja az országunk szekerét ebből a sok évtizedes sártengerből.
